A következő nemzedék jövője a tét

Milyen kihívásokkal szembesülhetünk ma a családpasztoráció során a nemi erkölcs terén? – fogalmazta meg Bíró László azMKPK családreferens püspöke az idei őszi papi családpasztorációs találkozó alapkérdését. A meghívott előadók e kihívások természetét, a rájuk adható válaszokat és a pasztorációra háruló feladatokat járták körül. A Németországból érkezett Christl Ruth Vonholdt, a DIJG intézet (Deutsches Institut für Jugend und Gesellschaft) igazgatója a nemi identitás kérdéskörét tárgyalta. A Magyar Kurír az intézet munkásságáról, előadása témáiról kérdezte.

Mivel foglalkozik a DIJG?

Munkánk középpontjában az identitás és identitásfejlődés kérdésköre áll. Foglalkozunk ennek során a női és férfi identitással, a család szerepével az identitás kialakulásában, az identitással kapcsolatos problémákkal és az identitás sérüléseivel. A pszichoszexuális fejlődés is része az identitás fejlődésének, ezért a szexualitás és identitás kapcsolata is része munkánknak.  Fontosnak tartjuk a gyermek jogát apára és anyára. Ezért politikailag is igyekszünk tenni. A gyerek számára akkor biztosított az ideális fejlődés, ha szülei stabil, konfliktusokkal nem terhelt, kapcsolatban gazdag házasságban élnek egymással. Így azért is küzdünk, hogy a házasság, mint egy férfi és egy nő között létrejövő kapcsolat és az ebből létrejövő család meghatározó példakép maradhasson kultúránkban.

Hogyan került látókörükbe a homoszexualitás?

Harminc év óta folyamatosan fordulnak hozzánk olyan nők és férfiak, akik homoszexuális vonzódásaikat nemkívánatosként élik meg és vágynak arra, hogy heteroszexuális kapcsolatra alkalmassá váljanak. Hosszú éveken át intenzíven foglalkoztunk a homoszexuális irányultsággal, és arra a megállapításra jutottunk, hogy a homoszexuális vonzódás a gyerekkorban megélt krónikus kapcsolati sérülések ellensúlyozására tett kísérlet. Ezeket a sérüléseket a fiúk elsősorban az apával való, a lányok az anyával való kapcsolatban élték meg. A homoszexualitásban a gyerekkorból származó kielégítetlen érzelmi szükségleteket – az elfogadás, a figyelem, megbecsülés hiánya az azonos nemű szülő részéről – szexualizálják. Egy homoszexuálisan érző férfi a szexuális kapcsolatban gyakran tudat alatt a férfitárstól való elfogadást, megbecsülést várja, vagy olyan férfias tulajdonságokból akar részesülni, melyeket magából hiányol. A homoszexualitással való próbálkozás azonban mindig hiábavaló marad, mert a szexualitás révén sem érzelmi sérülések nem gyógyíthatók, sem kapcsolati űrök nem tölthetők be.

Miért kap olyan nagy hangsúlyt munkájukban ez a terület és mellette a Gender ideológia?

A következő generáció jövőjéről van szó. A szexualitás egyetlen formája sem velünk született és nem mereven ösztönök által irányított. A pubertásban természetszerűleg sok fiatal bizonytalanodik el szexuális vonzalmait illetően és él meg félelmeket a másik nemmel való találkozás során. Szeretnénk felvilágosító munkát végezni, és nyíltan beszélni mindarról, amit a homoszexuális életstílus jelent. A homoszexualitás nem jelent természetes és egészséges alternatívát a heteroszexualitással szemben. Bátorítjuk a fiatalokat a velük született heteroszexuális potenciáljuk kibontakoztatásában, hogy majdan éretten menjenek bele a házasságba. Arra is biztatjuk őket, nézzenek szembe érzelmi problémáikkal és keressenek megfelelő segítséget.

Ami a Gender ideológiaet illeti: a gender ideológia olyan alaptételeket képvisel, melyek jelentősen akadályozzák és zavarják a fiatalok megfelelő identitásfejlődését.  Ez az elmélet abból a feltételezésből indul ki, hogy nincs lényegi különbség férfi és nő között, amennyiben ilyet észlelünk – állítja a gender ideológia – akkor az a hibás nevelés eredménye. Ezért a gender ideológia ki akarja törölni a gyerekekből nemspecifikus különbségeket.

Ez alapfeltevés minden empirikus tudásunknak ellentmond. A fiatal lányoknak sokkal inkább azt kell megtanulniuk, miként tudják elfogadni éppen nemi különbözőségeiket. Aki mást akar tanítani a gyerekeknek, önelfogadásukat nehezíti meg és ezzel identitásfejlődésüket. Az identitás nem azonos a szereppel. Azok a gyerekek, akiknek biztonsággal fejlődött ki identitása, később szabadabbak különféle szerepek alkalmazásában.   

A Gender ideológia képviselői szerint a „nem” jelentéktelen kategória. A férfi és nő házasságát, mint normát, éppen ezért elutasítják, hiszen az a férfi és nembeli különbözőségén alapul. A gender ideológia a heteroszexualitást, mint normát ugyancsak elutasítja. Azt hirdeti, hogy a homo-, transz-, biszexualitás, valamint a transzgender életformák jogilag ugyanúgy kezelendők. Ha a gyerekeknek ezt közvetítjük, mélyen elbizonytalaníthatjuk és elbátortalanítjuk őket a házasságérettség felé vezető úton. A homo- és a biszexualitás nem velünk született!

A fiatalokat megfosztják attól a fontos üzenettől, hogy a házasságérettség kulturális teljesítmény, melyért érdemes küzdeni és legyőzni félelmeket. Nincs a házassághoz fogható semmi más közösség, mely oly mértékben hozzájárulna a nemek összekapcsolásához, a társadalom fejlődéséhez, jövőképességéhez és békéjéhez. Ránk felnőttekre hárul a feladat, hogy minden lehetőséget megragadjunk elősegíteni a következő generáció házasságérettségét.

A gender mainstreaming sok esetben nagyon vonzón fogalmazza meg elképzeléseit, erre példa a magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapja.

Feltehetően még az eredeti gender fogalomból indulnak ki. E szerint a gender nőről és férfiről beszél. Ez a fogalom élt hosszú ideig és található meg ma is esetenként angol nyelvterületen. A gender ideológia azonban más tartalommal töltötte meg a gender fogalmát.

Miben más ez a gender fogalom?

Az új gender ideológiában abból indulnak ki, hogy a gender nem velünk született, hanem minden ember szabadon bármikor megválaszthatja és cserélgetheti. Sajnos a nyelvi zűrzavar a gender fogalom körül meglehetősen nagy manapság. Az EU gender mainstreamingről írva például a gender ideológia új gender fogalmából indul ki. E szerint nincs eredendő különbözőség nő és férfi között. Így a nem szerepekben sem lehet különbség, sem a munkában, sem a háztartás megosztásában. Egy nő, aki néhány éven keresztül otthon marad a gyerekei mellett, teljes munkaidőben a családnak akarja szentelni életét, a gender ideológia szerint elnyomott asszony, aki nem megfelelő tudattal rendelkezik.

Ezzel szemben én azt az álláspontot képviselem, ha egy házaspár 50:50 százalékban akarja megosztani a pénzkereső és háztartási munkát, legyen szívük joga. A gender ideológia ezt a fele-fele arányban történő megosztást kötelező érvényűen akarja bevezetni. Egyszerűen nem helytálló az az állítás, hogy a nő, aki otthon marad gyerekei mellett, elnyomott asszony lenne.

A gender ideológia egy következő lépésben ennél is tovább megy. Az ember férfiként és nőként való kezelése hátrányos helyzetbe juttatja a nőt. Ahhoz, hogy az ember valóban szabad legyen, meg kell szabadulni a „nem” kötelező érvényű meghatározásától. Az ember külső nemi jegyei – mondja a gender ideológia – véletlenszerűek, a szabadsága akadályát képezik, ezért legjobb, ha egészen lemond a „nem” kategóriájáról. Ezzel a gender ideológia a férfiség és nőség, és ezzel a testiség jelentőségét értékeli le, amivel rombolja mind a gyerekekben, mind a felnőttekben az identitástudatot. Identitásunkat akkor tudjuk megtalálni, ha testünket és annak jelentőségét, nemi kötődésünket pozitívan integráljuk életünkbe.

Mit gondolnak erről más nőszervezetek?

Sokan úgy vélik, a gender mainstreaming pusztán a nők és férfiak financiális és politikai egyenlőségért, igazságosságáért küzd. Ez a gender mainstreaming vonzereje. A nyugati társadalmakban is vannak tennivalók, a nők itt is szenvednek el hátrányokat, igazságtalanságot, amik sajgó sebek számukra. Az ember igazságosság utáni vágyával azonban a gender ideológia visszaél. Eszközzé teszik az elméletet, mely az embert kimenteni hivatott a nem „kényszerzubbonyából”. Ez a totalitarizmus jele. Minden totalitarizmust az fémjelez, hogy a valóságban létező embert, annak minden nagyságával és gyengeségével helyettesíteni kívánja egy „jobb emberrel”. Aki azonban azt hirdeti, hogy a nem az ember beszűkülését eredményezi, elidegeníti az embert önmagától és végül megakadályozza a test, lélek, szellem teljes kibontakoztatását.

Mit tart a DIJG fontosnak a nők számára?

A lényeg, hogy lehetővé tegyük a szabadság érvényesülését. A nőknek és férfiaknak meg kell tanulniuk, hogy kölcsönösen hallgassanak egymásra. A nő gyakorta egészen másra vágyik, mint a férfi, ha erre megvan a szabadsága. Azokban az országokban, ahol a nők nem állnak anyagi nyomás alatt, mutatkozik meg, hogy a nők az életben egészen más értékrendet képviselnek, mint a férfiak. Azokaz a nőket, akik néhány évre szívesen otthon maradnak, hogy teljességgel családjuknak és gyerekeiknek szenteljék magukat, nem szabadba megbélyegezni és diszkriminálni. A család számára lehetővé kellene tenni, hogy egy kereső munkájából fenntarthassa magát. Sok nő néhány otthon töltött év után vissza akar térni a munka világába, ők szívesen választanák a részmunkaidőt. Fontos lenne a nők számára ezt a visszatérést lehetővé tenni. Ez a politika és a gazdaság asztala lenne.