Majd 18 éves korában eldönti?

Az, hogy a szex körül rengeteg tévhit és mítosz kering, valószínűleg senkit nem lep meg. Az utóbbi időben egyre többet foglalkozunk a nemi identitás kérdésével is, ám a számtalan neki szentelt írás és gondolat ellenére úgy tűnik, a tudatlanság köde nemhogy oszlana, sűrűsödik.

Krúdy Tamás interjúja.  in: ELLE  október 2010  p.98-101

ELLE MAN: Egyre többet lehetett mostanában a médiában hallani a gender, illetve a Gender Mainstreaming fogalmáról, de mi is ez valójában?

CHRISTL VONHOLDT: A Gender Mainstreaming (GM) egy sokrétű fogalom. Egyesek számára egyszerűen a nemek egyenlőségét elősegítő eljárás, és a nők, illetve a férfiak hátrányos vagy igazságtalan megkülönböztetése ellen lép fel. Ha valóban ennyi volna, akkor természetesen helyeselnénk a GM-et. De lényegében egészen másról van szó, és ezt szem előtt tartva jobb, ha nem alkalmazzuk a GM fogalmát.

MAN: Mégis, mi ennek a fogalomnak a tartalma?

CV: A Gender Mainstreaming az 1995-ös pekingi Nők Világkonferenciáján lett kötelező irányelv. A fogalom annyit jelent, hogy a genderelmélet tanait (Gender Theories = GT) a mainstreambe, vagyis a társadalmi vita és cselekvés fősodrába kell terelni. A GT a nemekről, a férfi és női létről alkotott radikális, ideológiailag is kiélezett elméletrendszer. Először is azt hangoztatja, hogy nincsen lényegbeli különbség férfi és nő között. Ezért ne is legyen különbség a nemek társadalmi szereposztásában, sem a munkáltatás terén, sem pedig a családban végzett munkában. De a GT ennél tovább lép: alapvetően kérdőre vonja a „ferfi” és a nő” kategória érvényességét. A GT szerint a nemi alapon való besorolás kényszerkategória, amely alól fel kell szabadítani az embert. A külső nemi jelleg, így érvelnek a genderaktivisták, a véletlen műve, és a szabadsághoz hozzátartozik, hogy az egyén maga dönti el, melyik nemhez tartozik, illetve hogy teljesen kivetkőzik nemi kategóriájából. Németországban a szélsőbaloldali Die Linke párt már 2001-ben előállt egy ilyen törvényjavaslattal, és követelte, hogy töröljék a férfi és nő ismérvet a személyi igazolványból és a hivatalos okmányokból, merthogy ez korlátozza a személy szabad kibontakozását.

ELLE MAN: És igazuk van? A tudomány mai állása inkább alátámasztja vagy inkább cáfolja a GM-ideológiát?

CV: A GT képviselői azt állítják, hogy minden alkati és viselkedési különbség, így a nemi szerepek összessége is, társadalmi és kulturális konstrukció eredménye. A férfias-nőies fogalompár egy kizsákmányoló, főként férfiak által fenntartott rendszer, amellyel a nőket kizárják a politika és a gazdaság színteréről. Így a családhoz és a gyermekneveléshez való kötődés a nők elnyomását szolgálja. Ezt az axiómát, amelyet a GT soha nem kérdőjelez meg, sok független empirikus tanulmány cáfolja. Többek közöttt egy roppant érdekes, több évtizedet átfogó tanulmány az izraeli kibucmozgalomról. Ez a tanulmány azért is figyelemre méltó, mert a kibuctagok önként vállalták az egyenlő életformát. Meg voltak győződve arról, hogy a társadalmi igazságosság feltétele a hagyományos nemi szerepek fölszámolása. Hogy minden egyenlőtlenségnek elejét vegyék, a fizetett munkát azonos, 50-50 százalékban osztották el a férfiak és a nők között, a gyereket pedig csecsemőkortól szakképzett nevelőkre bízták. Az első években mindenki egy húron pendült, idővel azonban ellenállás alakult ki, mégpedig a nők részéről. Lépésről lépésre kiharcolták, hogy gyermekeik otthon nevelkedhessenek a családban, hogy kevesebb órát kelljen dolgozniuk és más munkakörökben, hogy felmentést kapjanak a kötelező továbbképzések és gyűlésék alól. Még a többletkeresetről is lemondtak, hogy több idejük legyen gyermekeikre. Az asszonyok követelése sok nehézségbe ütközött, mert komolyan megterhelte a közösségi büdzsét. De sikerült kijárni a változtatást, mégpedig minden kibucban. A tanulmány alapján megállapíthatjuk, hogy a nemek szereposztásában mutatkozó számos különbség nem csupán kulturális fejlemény, hanem a férfiak és a nők közötti lényegi különbségből adódik.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a nők kevésbbé alkalmasak a vezetésre a gazdaság, a tudomány vagy a politika terén. Sőt, inkább meg kell könnyíteni számukra a szakmai kibontakozást! A tapasztalat azt mutatja, hogy egy valóban szabad társadalomban, ahol az asszonyok és a családok anyagi helyzete aránylag kiegyensúlyozott, a nők többsége más szempontok szerint rendezi be az életét, mint a férfiak többsége. Egy amerikai tanulmány szerint számos depressziós megbetegedés származik abból a tévhitből, hogy a nők csak akkor igazán egyenjogúak és egyenértékűek, ha ugyanazt teszik – és ugyanúgy –, mint a férfiak. Még akkor is, ha egészen másra vágynak.

Legyen cél a szabad döntés! A társadalom vegye számításba, hogy a nők sok esetben másra törekszenek, mint a férfiak. Sok anya, ha teheti és nem származik belőle súlyos anyagi hátránya, inkább csak részidőben dolgozik, lemond a karrierről, mert a személyes és családi kapcsolatok és a velük járó gondoskodás jobban motiválja, mint a szakmában elért siker. Ami pedig a gyermekek igényét illeti, kimutatta a kötődéskutatás, hogy a gyermek fejlődését az serkenti leginkább, ha első két életévében stabilan kötődhet egy olyan személyhez, rendszerint az anyához, aki huzamos ideig és nagy empátiával a rendelkezésére áll. Az anyák számára tehát azt kellene biztosítani, hogy könnyen visszatárhessenek a szakmába a kisgyermekes évek után. A kibucokban végzet felmérés is arra tanít, hogy akkor valódi az esélyegyenlőség, ha a közösség tekintettel van a nemi szerepek egyedi jellegére és kibontakozására.

ELLE MAN: A gender szó az angol nyelvből származik, ahol a nemek megkülönböztetésére használják még a sex kifejezést is. Mi a magyar nyelvben mind a kettőt eredendően nemnek fordítjuk. A magyarban a genderre nem létezik külön szó, újabban a társadalmi nem kifejezést konstruálták rá. Egy kicsit zavarosnak tűni nekem ez az egész…

CV: Az angol sex szó a nemiség élettani szempontját hangsúlyozza, a gender a szociális nem szempontját, tehát azt, miként nyilvánul meg a férfi- és női lét a közösségi életben. És mivel az ember testi-lelki egység, az angol köznyelvben a sex és a gender fogalmat általában szinonimaként használták az 1970-es évek elejéig. Akkor kezdődött az újfajta genderelméletek politikai térhódítása, és kiterjedt a Nők Világkonferenciáira is. A GT képviselői egyre élesebb határvonalat vontak a gender és a sex között. Szerintük a biológiai adottság (sex) nagyjából véletlenszerű, és önmagában alig befolyásolja a gender kialakulását. A nők szociális alkata tehát nem a biológiai alkatukból adódik, és jobb, ha annak kötelékeit lerázzák magukról. Persze kész lehetetlenség „megszabadulni” a nemi jellegtől, mint ahogy egy halat sem lehet a vízből kihúzni, és a földre dobni, hogy most tessék, élvezze a szabad levegőt. Nem lehetünk saját magunk alkotásai. A nemi jelleg nem szabad választás kerdése, hanem egy olyan potenciál, amely akkor fog szabadon kibontakozni az életünkben, ha elfogadjuk mint egy, a testi létben gyökerező adottságot. A női és ferfilétet nem lehet önkényesen elválasztani a testi adottságoktól. A nemi szervek nem véletlenszerű függvények a testen. Lényegi jelentésük van a személy számára. Ezt itt most csak lerövidítve és sarkítva tudom felvázolni. A maszkulin elv a mozgásban, a célrairányultságban, az autonómiára való törekvésben és akarásban jut leginkább kifejezésre – gondoljunk csak a hímivarsejtre. Az ennek megfelelő feminin elv – ha a petesejtre gondolunk – a nyugalom, az összefüggés és összetartozás, a kommunkáció és a befogadás alapelve, a más számára teret nyitó, azt tápláló és annak növekedését szolgáló képesség elve. Természetesen minden ember rendelkezik feminin és maszkulin vonásokkal és képességgel. Egy érett személyiségben mindkét szempont érvényesül, nem kizárólagos vagy-vagy, hanem több vagy kevesebb alapon. A kettő együtt más hangsúlyt kap a férfinál, és mást a nőnél. Egy érett férfi személyiségében integrált elemként jelen van a feminin vonás, egy érett nő személyiségében pedig a maszkulin vonás.

ELLE MAN: Többségünk nemét valóban a nemi szervek milyensége határozza meg, de mi a helyzet a hermafroditákkal? Ők akkor egy harmadik, negyedik, ötödik stb. nemet alkotnak?

CV: Csupán két nem létezik. Két egymásra irányuló, egymást kiegészítő nem. Ez a norma. A hermafroditizmusnak számos formája lehet, de mindegyiket szervi eltérés okozza. Az érintett személy a legtöbb esetben nemzésképtelen. Ezért nem új normáról vagy harmadik, negyedik stb. nemről van szó, az ilyesmi csak a GT retorikájában létezik. Ha a kóros tüneteket egybemossuk az egészséges jelenségekkel, akkor végképp eltájolódunk a társadalmi normák kérdésében.

ELLE MAN: De akkor minek köszönheti a GM mai népszerűségét? Mi a közvetlen célja? Mi az a nagyobb jó, amiért küzd?

CV: A GM-irányelvért harcolók arra törekszenek, hogy politikai úton is érvényesítsék a genderideológiát. Ám mivel igen sarkalatos elméletekről van szó, a közéletben csak kis lépésekben tudják megvalósítani. Sokan elhiszik, hogy valóban a nők és a férfiak esélyegyenlőségéről van szó, ezért világszerte vonzó stratégiának számít a GM. És való igaz: modern társadalmunk sem mentes az egyenlőtlenségtől. Sok nő, de férfi is, szenved az igazságtalan megkülönböztetés következtében – egyébként nem csak nemi szempontból. Az igazságtalanság mélyen sebzi az ember lelkét. A GM meglovagolja az igazságosság iránti vágyat, és kizsákmányolja. Nem nyújthat igazi megoldást, mert csak tovább mélyíti a szakadékot azáltal, hogy egy örök versengésben szembeállítja egymással a nemeket. Ezt bizonyítja a női depressziók okait vizsgáló amerikai tanulmány is. Veszélyes téveszme az is, hogy az ember megszabadulhat nemi meghatározottságától. Ez kiváltképpen a fiatalok számára káros, mert elidengeníti önmagától a kialakulóban lévő személyt, és veszélyezteti teljes testi-lelki-szellemi kibontakozását.

ELLE MAN: De ha férfi és nő között a különbséget soha nem lehet eltörölni, akkor miért kell egyáltalán foglalkozni a genderideo-lógiákkal, a természet majd úgyis elrendezi a dolgokat, nem?

CV: A GM egyik fő célkitűzése a gyerekek és a fiatalok átnevelése. A lányok és fiúk közti lénybeli különbséget ugyan nem lehet megszüntetni, de súlyosan meg lehet rongálni a hozzá való viszonyulást. A GT minden különbséget sztereotípiaként stigmatizál, és erőszakosan el akarja töröltetni. Ez komoly elbizonytalanodást okozhat a gyerekek és a serdülők identitásfejlődésében, ami hosszabb távon megnehezíti számukra a párkapcsolat alakítását.

ELLE MAN: De a nyugati világra jellemző liberális demokráciák-ban miért ne választhatná meg valaki szabadon a nemét vagy a társadalmi nemét?

CV: Számos nyugati társadalomban már szabadon választható a szexuális és nemi identitás. Felmérhetetlen következményei lesznek annak az új értékrendnek, amelyet már óvodákban és iskolákban tanítanak: hogy jelentéktelen a nemi hovatartozás, hogy a házasság nem ér többet egyéb szexuális életformánál, és hogy mindenki bármikor megváltoztathatja nemi identitását. Milyen szempont szerint fogja majd integrálni a serdülő fiú és lány a nemiséget saját érett, felnőtt életvitelébe? Ki hívja fel a figyelmet arra, hogy a ferfi és női jelleg kiegészítőleg viszonyul a másik nem adottságaihoz? Hogyan tanulja meg elfogadni önmagát férfiként vagy nőként? Miből fogja felismerni, hogy a házasság egy hatalmas és nékülözhetetlen kulturális teljesítmény, amihez fel kell nőni, és amiért érdemes megküzdeni? Megvonnak a fiataltól sok fájdalmas de fontos tapasztalatot, ami alkalmassá teszi a házaséletre, a saját és a társadalom jövőjének aktív alakítására. A GT teljesen szem elől téveszti azt a tényt, hogy a heteroszexualitás és a házastársi kapcsolat lényeges feltétele a társadalom fennmaradásának.

ELLE MAN: Ön miért tartotta fontosnak, hogy elkezdjen ezzel a kérdéssel foglalkozni?

CV: Mert szükségesnek tartom, hogy felszólaljunk a gyerekek és a fiatalok jogai és szükségletei érdekében. A GT és a GM népszerűsíti a különféle szexuális életformákat, és követeli a nemi jelleg szabad választását. Ezáltal veszélyezteti a következő nemzedék létfeltételeit. A gyereknek nem „két felnőtt” kell, hanem anya és apa, akik kettesben bontakoztatják ki és alakítják a női és a férfiidentitás adottságait és határait. Olyan szülőkre van szüksége, akik önazonossága stabil, és akik ezáltal gyermekeikben is biztonságérzetet keltenek. Aki hirtelen változtat nemi identitásán vagy jellegén, az erre nem képes. Férfiak és nők egyedi módon képesek egymás életét kiegészíteni és termékennyé tenni úgy, ahogy azt a férfiak közötti és nők közti kapcsolat nem. Ez nem csupán testi és biológiai tény, hanem mély lelki-szellemi valóság. Az igazi kulturális kihívás abban rejlik, hogy felismerjük és erősségként értékeljük a valódi női és férfijelleget – önmagunkban és egymásban. Ez biztosítja számunkra a jövőt.

DR. CHRISTL RUTH VONHOLDT

Gyermekgyógyász, trópusszakorvos. Hannoverben, Kalkuttában, Liverpoolban, KwaZuluban és Kapstadban folytatott tizenöt éves orvosi tevékenység után 1993 óta munkatársa, 1997 óta vezetője a Német Ifjúságért és Társadalomért Intézetnek (DIJG). Az intézet célja a nemek, nemzedékek, nemzetek közötti békekötés feltételeinek feltárása és fejlesztése. Antropológiai alapja a biblikus, zsidó-keresztény világ- és emberkép. A diakónia, a megbékélés és az emberi jog témaköre mellet az intézet különösképpen a család és a házasság létfeltételeit, a szexuálerkölcsi civilizációt alkotó és alakító szempontjait vizsgálja, és szaktanácsot nyújt társadalmi és politikai intézmények számára.

Nagy port kavart fel és társadalmi vitát váltott ki az óvodai nevelés szabályozására az idén feburárban kiadott kormányrendelet, amelyben arra kötelezték az óvodákat és az óvónőket, hogy tudatosan kerüljék a nemi sztereotípiák erősítését. Ezt sokan úgy fordították le, hogy a kislányok nem járhatnak szoknyában, nem főzőcskézhetnek és nem babázhatanak, a fiúk meg nem birkózhatnak, nem autózhatnak és nem játszhatnak indiánosdit. A magyar társadalom többsége e polémia kapcsán hallott először arról a fogalomról, hogy „gender” és „Gender Mainstreaming”. Mitikus homály övezi ezt a fogalmat, nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy miről is van szó igazából. Erről beszélgettünk Dr. Christl Vonholdttal, a téma ismert német szakértőjével és kritikusával.